1. Rész

Drága olvasóim! Nagyon nagyon köszönöm a 3 csodás bloggerinának hogy feliratkozott, borzasztó hálás vagyok! 
Az 1. rész pedig megérkezett (úgy 2 hónap késéssel). Nem lett túl hosszú, de nem is szerettem volna többet, mert a 2. rész lesz az igazi;) 
Jó olvasást, és ne felejtsetek el pipálni!:)

Kivettem a bőröndömet a csomagtartóból és megálltam Kate mellett.
- Szép, nem? - kérdezte a kollégiumra mutatva. Hát, mindennek lehet hívni, de szépnek pont nem. Egy nagy, barna épület, emeletekkel. Nem túl hívogató...
- Hát. Nem is tudom. Nem annyira tetszik. Elég félelmetes..
- Jajj, nyugi már. Jó buli lesz ez a kolesz. - mosolygott. Felőlem..
Bementünk az épületbe, a szüleim pedig hozták a bútorokat. A portán egy férfi körbevezetett minket.
- Arra az ebédlő van, arra pedig a tévészoba. Jobbra meg a fürdők. Az emeleten találjátok a szobátokat. A 7. számú az. - mondta, aztán még egy pillanatra visszanézett - Az alaksorba viszont ne menjetek! - nézett ránk. Kate-el csak bólintottunk. Ahogy megismertem a helyet egyre jobban kezdtem utálni.
Kate-el felbaktattunk a lépcsőn, mellettünk szállingóztak a szülők bútorokat hordva, és a lelkes tanulók. Hát igen, csak én nem voltam oda a helyért, mindenki más pedig repesett az örömtől. A szobánk egyébként nem volt valami nagy durranás, volt 2 ablakunk, és ennyi. Persze hamar végeztünk a felújítással. Letettük a szőnyegeket és a két nagy ágyat. Este 6-ra anyáéktól elbúcsúztunk, aztán ott ragadtunk a semmibe.
- Na és, most akkor mit csinálunk? - kérdezte Kate leborulva az ágyára.
- Megnézem alaposabban ezt a helyet.
- Miért? Már láttuk az egész kollégiumot. - nézett rám értetlenül.
- De az alagsort nem. - mondtam, és megindultam az ajtó fele, de Kate visszahúzott. - Az öreg fickó azt mondta ne menjünk oda - mondta rémülten.
- Nyugi már, csak lemegyek, és körbenézek. Gyere te is!
- Dehogy megyek. Tiszta hülye vagy! - mondta és visszaült az ágyára.
Vacsoránál csak az öreg fickó szavai jártak a fejembe. Miért nem mehetünk az alagsorba? Mivan ott, szörny? Vagy egy elrejtett UFO? Ugyan már...
- Holnap korán kelünk, és a művészeti szakkal kezdünk. Úgyhogy jó éjt. - kapcsolta le a virágos kis lámpát Kate.
- Jó éjt. - mondtam. Kate kb. 2 perc múlva bealudt, de én csak forgolódtam. Nem hagyott nyugodni a hülye alagsor. 23:16-kor nem bírtam tovább. Kiléptem az ajtón. A folyosó teljesen üres volt, néhány szobából kihalasztódott a horkolás/beszélgetés. De egyébként mindenhol csönd volt. Halkan lépkedtem a lépcsőfokokon, a teljes sötétségben. A kinti lámpák gyér fénye világította meg a folyosót, és pont el tudtam olvasni a nagy betűkkel írt szöveget az ajtóra: ALAGSOR - Tanulóknak belépni TILOS!
Bementem a kis ajtón. Egy sötét folyosó volt lépcsőkkel, ami lefelé vezetett. Szerencsre megtaláltam a lámpa kapcsolóját, úgyhogy nem kellet tapogatóznom. Mikor véget értek a lépcsők egy pincébe találtam magam. Körbenéztem. Csak kerti szerszámok, bicikli, térképek. Azt gondoltam Kate-nek igaza volt, tiszta hülye vagyok, minek jöttem ide, látni pár poros térképet? Már indultam volna vissza a lépcsőn amikor hangokat halottam.
- Miért van felkapcsolva a lámpa? Ki van itt lenn? - jöttek a hangok. Egy férfi hangjai voltak, nagyon mély hangok. - Hahó? Megállj, elkaplak tolvaj! - mondta, és a léptei egyre gyorsulni kezdtek. Annyira meg voltam rémülve, hogy azt se tudtam mit csináljak. Csak egy út vezet innen ki, a lépcsők. Hátráltam pár lépést, és beleütköztem egy ajtóba. Most be menjek vagy ne? És ha valami szörnyű van ott? Ezen töprengtem, de a férfi hangja egyre közelebbről jött - Kerülj csak a kezem közé! - kiáltotta. 2 lépcső fok és lenn van. Nem haboztam. Bementem az ajtón.